Noobye : Itt kell lenned Valahol..
9A levegő hideg mint a jég,
Szinte már fáj lélegezni belőle.
De sietnem kell mert
Lassan leszáll az éjj
és csak bolyongok kétségbeesetten.
Nem talállak a sűrű rengetegben.
Itt kell lenned valahol...
Látom merre jártál..
Hisz a lábnyomaid a hó még be nemfedte.
Látni véllek a távolból ,vagy lehet csak megvezetnek az árnyak!?
A józan észnél erősebbek a vágyak amik nem hagynak ,hajtanak tovább.
Hajtanak, míg meg nem talállak.
Itt kell valahol lenned,
még érzem az illatod..
De már el is illant a nyom, amit követhetnék.
Reménytelenül megyek mélyebbre, közben a csillagokat követve haladok , figyelve a neszeket hátha téged hallak valamelyik ág reccsenésekor.
De csak a saját magam által keltett zajokat hallom..
Hát miféle hely ez,itt nincs más élet ?
Csak te és én lennénk ketten ?
Ahogy beléptünk ide, elvesztettelek. Már rögtön az elején...
Itt kell lenned valahol!
Megérzem mikor..
Láttam fénylő szemed, ami akkor rám pillant.
A nevedet kiáltom a csillogó szempár felé.
De válasz nélkül maradok....
Nem hallod, hogy szólítalak .. ne csak állj ott, KÉRLEK!
Úgy látszik becsaptam magam.
Hogyan gondolhattam ezt?
Az emberekben nincsennek semmilyen fények..
Közelebb érve látom már káprázatom okozója némi fagyott víz egy fán, vissza veri a hold sugarait és ez csak véletlen, hogy a sötétben formátölt. Számomra fontosabb a remény, mint hogy valoságos-e amit látok.
Viszont már nem találok vissza ..
Túlságosan besétáltam és rám esteledett teljesen.
Biztos vagyok abban, hogy itt kell valahol lenned.
Folytatni készülök a keresést mikor vércseppeket látok meg magam előtt a hóban.
Hol sérültél meg vajon?
Csak nehogy késő legyen. Erre gondolni sem akarok.
Követem a vércseppeket.. közben azon gondolkodom, hogy nehogy feladd.
A cseppek egyre sűrűbben követik egymást, egyre nagyobb foltokban vannak ahogy haladok a fás-bokros ,szinte áthatolhatattlan erdőben.
Miért nem figyeltem rád jobban? Lehet, hogy holtan talállak majd ?!.. Túl sok idő telik el mire oda érek hozzád..Nem történt volna ez, ha nem egyedül engedlek el egy ilyen hosszú útra át ,minden veszélyen, egymagad a fagyos rengetegben.
De miközben ezen őrlődöm hirtelen véget érnek a vércseppek, vele együtt az erdő is.
Előttem csak a havas puszta, még csak egy bokor sincs .. Szűrreális látvány, mintha idáig nem jutott volna el az élet ...
Hatalmas, véget nem érő fagyott semmi amit a hold világít meg.
Ahogy kilépek az erdőből különös módon csend vesz körül, nem hallani a szél hangját, még csak egy fuvallat sincs, még a hó sem ropog a talpam alatt.
Hosszú ideje elindultam már az erdőből, úgy érzem ahogy meg fordulok már nem látszanak a fák csak a egyenletesen elterülő hó mező.
Hirtelen köd száll le rám.
A ködből elő bújó kövek,szikladarabok folyamatos kerülgetése közben felbukok még is csak az egyikben, egy hatalmas üveges reccsenést hallok mikor földre érkezem.
Újra hallok, viszont mikor felnézek az égre ahogy fekszem ,csillagok már nem fénylenek pedig még mindig sötét van,mintha éjjel lenne.
Mennyi ideje kereslek már ?
Nem emlékszem..
Talán nem is vagy itt ? Ezért nem talállak?
Hiába kutatok utánad....
Ekkor a félelmetes, kopár csendben hallani vélek még valamit!
Valaki magába folyta zokog a távolból.
Nem tudom, mi történhetett?... nem látok messzire.
De erőt ad mert tudom, hogy itt vagy valahol a közelben.
Ahogy rohanok előre, a sírás irányába hirtelen nem kapok levegőt. Mintha..ólomból lenne a ruhám. Fuldoklom.
Tudatósul bennem nem mező volt amin keresztül jöttem, hanem egy hatalmas befagyott tó!
Elsüllyedek..ezért le vetem minden ruhám és sikerül meg kapaszkodnom egy vízalá nyúló fának a gyökerébe. Ahogy felhúzom magam a felszínre, látom, hogy már nem a tóban vagyok..., hanem egy erdő szélén, ahol egy hatalmas fűz fa terebéjes faágai takarják el az égboltot.
Rettenetesen fázom, viszont a falombjai mögül már megint a sírás hangokat hallom, elsöpröm magam elől a lelógó ágakat amik meglepetésemre nem fábol vannak, hanem inkább kötszerszerű hosszú fonadékokból.
De miért készítették ezt a fát? tűnődöm... Ekkor észre veszem ,ahogy hozzá értem a fonatokhoz véres lett a kezem ,de haladok a hang irányába tovább.
Ekkor megszűnik a sírás ,elértem a fa tövéhez.
Észre vettem, nem volt senki sem ott.. megint becsaptak az érzékeim. Rettenetesen fázom is nincs sok erőm. Lekuporodnom a fához és biztos vagyok benne, hogy halálra fagyok meztelenül.
Ekkor pedig tudatosul bennem,.. egyfajta nyugalom járja át a szívem és melegíteni kezdi testemet.
Mintha hátulról valaki a fülembe súgná, ˝minden rendben lesz˝ aludj most már. Mintha szorosan hozzám bújna és egymást melegítenénk ezen a fagyos éjszakán, várva , hogy a nap újra felkeljen.
Other Videos By Noobye
| 2020-04-19 | Noobye: Szép Napot |
| 2020-01-26 | Noobye : Összetörve |
| 2019-12-03 | Noobye : Itt kell lenned Valahol.. |
| 2019-01-29 | APEX LEGENDS NOOBYE ELSŐ NAPJA |